Karácsony előtt pihenni vágytunk, de nem akartunk túl messzire menni, ezért úgy gondoltuk, felfedezzük Bohémia fővárosát, Prágát! Az utat vonattal tettük meg: úgy gondoltuk (és beigazolódott), hogy ennek az ára a legmegfelelőbb nekünk, kényelmesebb is, mint a busz, és csodálatos tájakon vezet az utunk. Nem csalódtunk!
Kora hajnali vonattal indultunk, mert bár a felkelés így fájdalmas volt, azonban kárpótolt minket az, hogy délután kettőkor már bejelentkezve, lepakolva vágtunk neki a város forgatagának. Az odavezető út valóban csodás volt! A magyarországi és szlovákiai részeken ugyan még vagy sötét vagy alkonyat volt, de hamarosan felkelt a nap, átérve Csehországba pedig - pontosabban Brnotól - maga a téli csodaország várt minket! Hófödte, mesés tájak váltották egymást, fenyvesek és vadul zubogó folyó, nagy hegyek, csodás tisztások! Az ámulattól odafele nem, de visszafele már kameráztunk, majd az utolsó napi beszámolóba beteszem a videót is.
Prága már akkor elbűvölt, amikor még épp csak besiklott a vonatunk a végállomására. Engem mindig annyira elszomorít, amikor a Keleti pályaudvar koszosságát, szemetét látom - és mivel minden nap így utazom be a munkába, elég sokat kell látnom. Itt a vágányok mellett és között is tisztaság volt, a pályaudvar rendezett, áttekinthető, jó illatú volt. Amikor leértünk az aluljáró részébe, egészen elbűvölt, hogy a csehek pályaudvara, várója leginkább egy reptéri transzferre emlékeztet. Tisztaság, csillogó kirakatok, büfék, amiktől mégsem lesz minden ruhám ételbűzös; egyértelmű kiírások angolul.
A meglepetésem és csodálatom a csehek tisztaságát és rendezettségét illetően csak fokozódott az ottlétünk során. A pályaudvarról gyalogosan, a Googlemaps segítségével elindultunk a belvárosi szállodánk irányába. Itt egy kicsit elkeveredtünk - bevallom, ez miattam történt... -, de végül megtaláltuk a Hotel Salvador nevezetű szállásunkat, ami valóban a város szívében található, és ahonnan minden fontosabb látnivalót a Morva innenső partján, lábbusszal 5-10 percen belül elérünk.
Hála annak, hogy elveszejtettem magunkat, legalább felfedeztük a legcsodásabb játékboltot, amiben valaha is jártunk, a Hamleyst. Ez egy kétszintes, óriási játékbirodalom, ahol sok játékot ki lehet próbálni, ki van alakítva a kicsiknek körhinta, óriási csúszda, Lego-medencék, és természetesen minden éppen menő játék megtalálható. Egyedül a társasjáték felhozataluk volt számomra gyenge, én úgy éreztem, hogy még egy Auchanhoz képest is rosszabb a mennyiség, sokféleség.
A megérkezésünk napján igazából leginkább csak feltérképeztük a helyet (éttermeket, kávézókat kerestünk), igyekeztünk betájolni magunkat. Nem nagyon tudtuk, mi micsoda, az a további három nap feladata volt. Viszonylag nagy területet jártunk be így is. A levegő friss volt. Elsőre a közlekedés engem meglepett, és egyszerre tetszett, riasztott is. A belvárosban leginkább csak metró- és villamosközlekedés van, buszt talán egyszer láttam, és az autók is nagyon korlátozva vannak. Ez a része rendkívül tetszett, mert így Prága egy nyugodt, csendes, tiszta és áttekinthető nagyváros tudott maradni, ellentétben a zajos, piszkos Budapesttel (egyébként nagyon szeretem fővárosunkat, csak éppen látom a hibáit, hiányosságait is.) Jelzőlámpák alig vannak, az úttest és a járda egy szinten vannak, nem megemelve, mint itthon - a riadtságom (amit egyébként egy nap alatt leküzdöttem) is innen fakadt: mivel nincsenek lámpák, és nincs mindenhol felfestve gyalogátkelő sem, így bátor módjára neki kell indulni, és átmenni a másik oldalra. Elsőre ez ijesztőnek hatott (főleg olyan szakaszon, ahol villamos és annak a nyomában autó is jöhetett mindkét oldalról), de a vezetők annyira figyelnek a gyalogosokra, hogy az átkelési szándék legkisebb jelére is megállnak: nem csak lassítanak és integetnek, hanem megállnak.
Az utcák valóban tiszták. Annak ellenére, hogy legalább annyi turista megfordul ott is, mint itthon, mégsincs szemét az utcán, a kukák nincsenek dugig. Nyáron volt egy borzalmas élményünk: 9-10 óra között a Deák térről indultunk augusztus 20-án a Várba a vásárra. Nem hittem a szememnek: szó szerint bokáig gázoltunk a szemétben a főváros legforgalmasabb csomópontján. Nem hiszek a kifogásokban, egyszerűen tűrhetetlennek tartom, hogy engedjük, hogy ez a koszos kép terjedjen el rólunk. Az utcák, ahogy a lenti képen is látjátok, rendezettek és ízlésesek. A járdák fekete-fehér kockakövekből vannak kirakva, az autóutak is, csak nagyobbakból. A kreativitás itt persze nem állt meg: a járdák nem egyszerűen ki vannak rakva a kövekkel, de kis alakzatok, formák is vannak beépítve - mindenhová. Esztétikus, szép látvány. A házak renováltak, folyamatosan megy az állagmegőrzés, mind a bel- és külvárosban.
És még egyet engedjetek meg - az állatpiszok. Itthon úgy kell kerülgetni, hogy átérj egy szakaszon tiszta lábbal. Ott nem. Annak ellenére, hogy több kutyás van és a csehek láthatóan nagyon szeretik az állatokat, mert nagyon sok kávézóba, étterembe, szállodába beengedik a kutyusokat is, mégsem kell piszokban járni, mindössze azért, mert fejlettebb az állattartási kultúrájuk. Érdekes, de ott képesek felszedni a piszkot utánuk mind az utcán, mind pedig a futtatókban, fás területeken. A városvezetés is támogatja a kutyásokat, mert legalább harminc méterenként ki van téve kuka, feltöltött zacskókkal. Szóval, lenne mit tanulnunk.
Mivel az első nap még valójában nem ismertük sem a környékünket, sem éttermeket, így amikor megéheztünk, egyszerűen betértünk egy olasz ételeket kínáló étterembe. A stílusa kintről tetszett, az étlap kínálata és ára is elfogadható volt, ezért döntöttünk emellett. Végül a rendelés sem volt rossz, de a kiszolgálás csak 10/5-öt érdemel. Másnap már sokkal tapasztaltabbak voltunk!
Ha folyamatosan követnéd kalandozásainkat, nézd az Instagramot.
Kora hajnali vonattal indultunk, mert bár a felkelés így fájdalmas volt, azonban kárpótolt minket az, hogy délután kettőkor már bejelentkezve, lepakolva vágtunk neki a város forgatagának. Az odavezető út valóban csodás volt! A magyarországi és szlovákiai részeken ugyan még vagy sötét vagy alkonyat volt, de hamarosan felkelt a nap, átérve Csehországba pedig - pontosabban Brnotól - maga a téli csodaország várt minket! Hófödte, mesés tájak váltották egymást, fenyvesek és vadul zubogó folyó, nagy hegyek, csodás tisztások! Az ámulattól odafele nem, de visszafele már kameráztunk, majd az utolsó napi beszámolóba beteszem a videót is.
 |
| Útban a cél felé |
A meglepetésem és csodálatom a csehek tisztaságát és rendezettségét illetően csak fokozódott az ottlétünk során. A pályaudvarról gyalogosan, a Googlemaps segítségével elindultunk a belvárosi szállodánk irányába. Itt egy kicsit elkeveredtünk - bevallom, ez miattam történt... -, de végül megtaláltuk a Hotel Salvador nevezetű szállásunkat, ami valóban a város szívében található, és ahonnan minden fontosabb látnivalót a Morva innenső partján, lábbusszal 5-10 percen belül elérünk.
Hála annak, hogy elveszejtettem magunkat, legalább felfedeztük a legcsodásabb játékboltot, amiben valaha is jártunk, a Hamleyst. Ez egy kétszintes, óriási játékbirodalom, ahol sok játékot ki lehet próbálni, ki van alakítva a kicsiknek körhinta, óriási csúszda, Lego-medencék, és természetesen minden éppen menő játék megtalálható. Egyedül a társasjáték felhozataluk volt számomra gyenge, én úgy éreztem, hogy még egy Auchanhoz képest is rosszabb a mennyiség, sokféleség.
A megérkezésünk napján igazából leginkább csak feltérképeztük a helyet (éttermeket, kávézókat kerestünk), igyekeztünk betájolni magunkat. Nem nagyon tudtuk, mi micsoda, az a további három nap feladata volt. Viszonylag nagy területet jártunk be így is. A levegő friss volt. Elsőre a közlekedés engem meglepett, és egyszerre tetszett, riasztott is. A belvárosban leginkább csak metró- és villamosközlekedés van, buszt talán egyszer láttam, és az autók is nagyon korlátozva vannak. Ez a része rendkívül tetszett, mert így Prága egy nyugodt, csendes, tiszta és áttekinthető nagyváros tudott maradni, ellentétben a zajos, piszkos Budapesttel (egyébként nagyon szeretem fővárosunkat, csak éppen látom a hibáit, hiányosságait is.) Jelzőlámpák alig vannak, az úttest és a járda egy szinten vannak, nem megemelve, mint itthon - a riadtságom (amit egyébként egy nap alatt leküzdöttem) is innen fakadt: mivel nincsenek lámpák, és nincs mindenhol felfestve gyalogátkelő sem, így bátor módjára neki kell indulni, és átmenni a másik oldalra. Elsőre ez ijesztőnek hatott (főleg olyan szakaszon, ahol villamos és annak a nyomában autó is jöhetett mindkét oldalról), de a vezetők annyira figyelnek a gyalogosokra, hogy az átkelési szándék legkisebb jelére is megállnak: nem csak lassítanak és integetnek, hanem megállnak.
Az utcák valóban tiszták. Annak ellenére, hogy legalább annyi turista megfordul ott is, mint itthon, mégsincs szemét az utcán, a kukák nincsenek dugig. Nyáron volt egy borzalmas élményünk: 9-10 óra között a Deák térről indultunk augusztus 20-án a Várba a vásárra. Nem hittem a szememnek: szó szerint bokáig gázoltunk a szemétben a főváros legforgalmasabb csomópontján. Nem hiszek a kifogásokban, egyszerűen tűrhetetlennek tartom, hogy engedjük, hogy ez a koszos kép terjedjen el rólunk. Az utcák, ahogy a lenti képen is látjátok, rendezettek és ízlésesek. A járdák fekete-fehér kockakövekből vannak kirakva, az autóutak is, csak nagyobbakból. A kreativitás itt persze nem állt meg: a járdák nem egyszerűen ki vannak rakva a kövekkel, de kis alakzatok, formák is vannak beépítve - mindenhová. Esztétikus, szép látvány. A házak renováltak, folyamatosan megy az állagmegőrzés, mind a bel- és külvárosban.
És még egyet engedjetek meg - az állatpiszok. Itthon úgy kell kerülgetni, hogy átérj egy szakaszon tiszta lábbal. Ott nem. Annak ellenére, hogy több kutyás van és a csehek láthatóan nagyon szeretik az állatokat, mert nagyon sok kávézóba, étterembe, szállodába beengedik a kutyusokat is, mégsem kell piszokban járni, mindössze azért, mert fejlettebb az állattartási kultúrájuk. Érdekes, de ott képesek felszedni a piszkot utánuk mind az utcán, mind pedig a futtatókban, fás területeken. A városvezetés is támogatja a kutyásokat, mert legalább harminc méterenként ki van téve kuka, feltöltött zacskókkal. Szóval, lenne mit tanulnunk.
 |
| A Lőportorony |
Mivel az első nap még valójában nem ismertük sem a környékünket, sem éttermeket, így amikor megéheztünk, egyszerűen betértünk egy olasz ételeket kínáló étterembe. A stílusa kintről tetszett, az étlap kínálata és ára is elfogadható volt, ezért döntöttünk emellett. Végül a rendelés sem volt rossz, de a kiszolgálás csak 10/5-öt érdemel. Másnap már sokkal tapasztaltabbak voltunk!
Ha folyamatosan követnéd kalandozásainkat, nézd az Instagramot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése