Be kell valljam, az, hogy egy-egy szakaszt megközelítsünk a Kéktúra mentén, néha sok logisztikát igényel. Mivel mi Pest megyében élünk, így először a hozzánk közeli, viszonylag könnyen megközelíthető szakaszokat teljesítjük, mert a távolabbi, hosszabb lélegzetvételű részeket inkább több nap alatt, igazi túrázással tesszük meg - így az utazással csak kétszer, oda, majd vissza kell foglalkozni.
Mivel a hétvégék végesek időben, így most, kezdetnek az egyik legkönnyebben menedzselhető szakaszt, a Piliscsaba-Hűvösvölgyet választottuk, hiszen ide a Nyugati Pályaudvarról könnyen elérhető vonat, ami mintegy 50 perc alatt el is visz minket a célhoz. A szakasz 22,4 km hosszú, dimbes-dombos, kis hegyes szakasz - igazán gyönyörű.
Az út a piliscsabai vasútállomástól indul, egy darabon az út mentén, majd a temető mellett vezet végig, onnan átvág a régi (de szerintem csodaszép) templomok mentén és rákanyarodik a határba, erdőbe kivezető útra. Talán ez a legcsúnyább része ennek a szakasznak, sajnos a legszegényebb házak mentén halad - aztán egy jobb kanyarral a sorompó után rátértünk az igazán kalandos szakaszra, ugyanis a havazások miatt, a beálló tavasz ellenére még bizony jócskán volt hó. Vagyis inkább latyak, félig még jeges olvadék, ami csúszott, locspocsolt és nem biztosított semmi tapadást, úgyhogy az út első negyede kivett annyit, mintha a felénél jártunk volna - de a látvány mindenért kárpótolt!
A latyakos út meredeken emelkedett felfelé, egészen sokáig, aztán kiértünk egy tisztásra, ahol kicsit feltöltöttük magunkat almával és joghurttal, innen mentünk tovább a már nem messze lévő Kis-szénás, és a kirándulás legmagasabb pontja, a Nagy-Szénás (550) felé, ahonnan lenyűgöző a panoráma!
 |
| A tisztás, ahol megpihenhetünk. |
 |
| Korhadva |
 |
| A kilátás a Kis-szénásról |
 |
| Panoráma a Nagy-Szénásról |
Itt már Nagykovácsi terült el a lábunk alatt, így egy igencsak havas-jeges parton ereszkedtünk egy darabig, majd ritkás fenyőerdő vezetett ki a víkendházak mellé. A célunk a Muflon Itató volt, ahol be kellett szereznünk a pecsétet és amiről egészen végig azt gondoltuk, hogy muflonok fognak ott inni. Nos, helyettük mi ittunk, ugyanis kiderült, hogy ez egy hangulatos kis csehó. Egy forralt bor és sör után, kissé feltöltekezve energiával, nekivágtunk a fennmaradó kb. 10-11 km-nek. Ez a szakasz már a Budai-hegységben húzódott, egy magaslati pontról pedig mindent láttunk, ami számít.
 |
| Kilátás Budára |
 |
| Tavasz van! |
 |
| A tavasz hírnökei |
A kilátás csodálása után egy meredek, sziklás ösvényen, a fák között vezet le a hegyről az út a Remete-barlang felé, ahová mi most nem tettünk kitérőt, hanem minden bátorságunkat összeszedve átkeltünk az olvadéktól kissé megduzzadt, gyors folyású patakon. Innen még úgy 1 km-t kell az erdőben haladni, majd az út kivezetek a házak mellé, egészen sokáig ezek mellett visz, egészen a máriaremetei Kisboldogasszony-templomhoz, onnan pedig nem sokára elkanyarodunk balra, az utolsó erdős ösvényre, mielőtt megérkezünk a hűvösvölgyi kisvasúthoz, a pecséthez.
Folyt. köv. a második szakasszal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése